Doboz

Omlós mosolyok, tüdőbe szorult levegő. Nevetés, átkozott nevetés. Mint mikor olcsó boldogságot próbálsz belőlem harapni, szinte elmerülsz a húsomban. Talán éppen pont ezt szeretted bennem. Görcsösek és fehérek az ujjaim, már- már álommá növesztelek. Ilyenkor minden izom megpihen, lomhán…
Itt bent, a mi világunk egy pici szoba, amelyet őrülettel és citromízű félelemmel mázoltunk ki. Itt mindig azok tudtunk lenni, akik soha nem leszünk másokkal.
Aztán csend. Csak egymásra néztünk tétován és összeszorított fogakkal dobozokba raktuk a vágyakat. Most minden üres, már csak a padlóba karcolt MI vagyunk… by: fidorka

' ..szeretem azt a nőt, aki melletted lettem.'

Élném szebbé magam



...belőled.

Kosztolányi Dezső

De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

...jóéjt.

Azt mondják, ha sokat gondolsz valakire, az megérzi.


...remélem.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Villon

"Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár ..."