Hiány.

Egyáltalán, mi az, hogy hiányzik. Hogy hiányzik valaki? Honnan tudod? Talán ez is emberfüggő, mint sok más dolog. Van, aki észre sem veszi, hogy nem teljes az élete anélkül a bizonyos ember nélkül. Csak ücsörög egy unott csütörtök délután, és rájön, hogy nem teljes. Belenéz a tükörbe, és látja, hogy megvan mindene, de mégsem teljes. Talán ekkor rájön, hogy egy személy okozza a nemteljesség érzését. Talán nem.
Van, aki megpillant egy tárgyat, belép egy szobába, és maga előtt látja Őt. Ahogy évekkel vagy hónapokkal ezelőtt Ő is itt volt. Ahogy hozzáért. Megérintette. Felharsan egy kacaj, olyan igazi, húsbamaró. A hangja. A lába. A szemei. Legfőképp a tekintete. Az hiányzik. Egy ölelés.
Van, aki pedig minden nap Vele ébred. Gondolataiban beszél hozzá. Elképzeli, mit mondana neki. Alig várja, hogy a gondolatok kimondott szavakká szülessenek. De ez lehetetlen. Mert nincs ott.
Hiányzik.