Alma

Az alma most a szekrényről a földre esett.
Csomagold össze a dolgaid, és mehetsz.
A hátával az ajtónak támaszkodott
s közben szemeivel kiabálta:
Az Istenért, kérlek, ne!
De én tudtam, hogy ebből már elegem van;
felálltam,
felemeltem az almát,
poros volt, és még szinte zöld,
letettem az asztalra.
Nem hagyta abba a kérlelést, egészen az asztalhoz jött,
sírt.
Rámnézett, megtörölte az almát,
sírt.
Amikor mondtam neki: Tedd le azt az almát, és menj!
Az események felgyorsultak, ahogy sejtettem.
Az meg nem számít, hogy más sorrendbe.
Kinyitotta az ajtót.
Odaszaladtam, s azt mondtam: Maradj!
De ő összecsomagolta a dolgait, és elment.
Az alma a szekrényről a földre esett.